Tehát.Nem fogom ezt a napot is el...ni mint a többit mostanság. Így, hát itt a terv:

1.blogolok

2.fürdök 

3.eszek

4.kivasalom a hajam és a többi

5.tanulok kicsit vmit

6.város, pénz( party)

7.1-2 karácsonyi ajándék

8.beszélni kriszcsönnel

9.ezek után eldönteni, hogy h lesz az este

10.szenvedés

11.beszélni Lizával,Kriszcsönnel

12.felöltözni

13.elindulni a kiválasztott helyre

14.jót bulizni :)

Na akkor most be is fejezem.

Csók!
 

Apró pontok a világegyetemben

  Sokszor úgy érezzük, hogy csak mi vagyunk. Az mi éltetünk, a mi családunk, a mi barátaink, a mi iskolánk, a mi városunk. Nehéz kitekinteni. Az emberek nagyrész csak a saját ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznak és nevetségesen hangzik, de nem gondolnak bele a lényegbe, nincs idejük ezzel foglalkozni.

A szobám talán kétszer öt méter. Az asztalom és az ágyam között nincs összesen egy méternyi hely. Az ajtót nem tudom teljesen kinyitni, mert mögötte van egy kacatokkal teli kosár, a szekrényemben hatalmas a  kavarodás. Ismerem minden sarkát, az összes karcolást az íróasztalomon, az összes repedést a sárga falon.
A házunk 300 négyzetméter. A belvárosban található, de kellemes, csendes környéken. Van egy kicsi kertje, egy alacsony padlása, egy kacatos garázsa, és egy pincéje a maradék 10 helyiség mellett. Szeretem, sajátos és illik hozzánk.
 Kecskemét területe 32136 ha, a lakosok száma 111428 fő. Egy vagyok közülük. Kecskeméti vagyok. Tudom, hogy minden délután a városi népdalt csilingelik a  városháza harangjai és imádom a borutca mámoros hangulatát nyáron. 
  Magyarország. Területe: 93.030 km2, a lakosság száma: 10 197 119 fő. Egy vagyok közülük, magyar vagyok. Délben harangszót hallgatok a nándorfehérvári események következményeképp, büszkén viselem a kokárdát március 15-én, és fejet hajtok augusztus 20-án Szent István előtt.
   Lehet a mai helyzetekkel takarózni. De te még akkor is magyar maradsz. Ide tartozol. Ezt sose feledd. Ne tagadd le a hazádat. Néhányan örülnének, ha itt élhetnének, ők nap mint nap megküzdenek a büszke magyar létért. Értékeld, hogy mi különbözünk. Egyesek a teájukra büszkék, mások a csokijukra, mi pedig a paprikánkra. Nálunk december 6-án jön a Mikulás, mi feketében gyászolunk, a mi tengerünk a Balaton, a mi himnuszunk szomorú, de gyönyörű is egyben. A történelem során annyiszor kellett szenvednünk, annyiszor voltunk elnyomva, még ez se segít abban, hogy kicsit összetartóbbak legyünk? Vagy ez már a kapitalizmus hatása? A magán tulajdon és az "enyém világa"?
 Tiszteld a hazádat, hisz annyi mindent élt már meg ez az Ősanya. Ne szidd. Sose felejtsd, hogy ki vagy és, hogy honnan jöttél.
Európa. A kultúra világa, mondani szokás. Területe 10 508 000 négyzetkilométer. 2001-ben Európa népességét körülbelül 666 és fél millió főre becsülték, ami a Föld népességének egy hetede. A Föld népességének mindössze egy hetede. Egy vagyok közülük, európai vagyok.
Felismerem az olasz csizmát a térképen, látom Anglia önző elhatároltságát és felismerem Oroszország félelmetes hatalmasságát. Tudom, hogy a spanyolok kasztanyettával táncolnak, hogy Hollandiában sok a jelképpé vált szélmalom, hogy a franciák reggelenként az Eiffel-torony körül kocognak, hogy a cseh sör az egyik legjobb, és hogy az észtek igazán szép emberek.
Nagyon különbözünk, mi európaiak, mind virtusban, viselkedésben, kinézetben, életfelfogásban. Ez  a világ egy amerikai számára kincs lehet ennyi féle országgal és teremtménnyel. Ezek vagyunk mi, a különböző európaiak.
  

 A Föld. A Naprendszer ötödik legnagyobb bolygója, a Naptól számított harmadik bolygó.
Több millió faj, köztük az ember élőhelye is.  A Föld a világegyetem  egyetlen olyan bolygója, amelyről tudjuk, hogy életet hordoz. Az egyetlen olyan hely, ami életet hordoz. Földi vagyok, a bolygó összes teremtményével együtt, élek. Földlakó vagyok, egyetlen apró pont a világegyetemben.
  Mondhatnám, hogy a testvérem az összes ember. A kínai, az afrikai, a japán, az eszkimó, a brazil, a japán, a norvég, a német. Az összes hazug és csaló, az őszinte, a képmutató, a félénk, az összes bátor, az összes gyilkos, és összes ártatlan. Ez a helyes kifejezés vagy inkább csak az illő? De ha nem testvérek, akkor mik vagyunk? Ismerősök, társak, barátok, egy nagycsalád. Vagy ellenségek? Mert ez az önző enyém világa?
   A Naprendszer külső körülményei a várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezután a mind fényesebbé váló Nap el fogja tüntetni a bioszférát. Akkor mi lesz nagy emberiség? Mit fogtok csinálni? Egyáltalán fogtok e valamit csinálni és küzdeni az Életért? A válasz remélhetőleg az egyértelmű igen. Az embernek ösztönös tulajdonsága védeni saját életét. De nem csak neki, az állatoknak is. Szerinted mégis miért kapod a kezed az arcod elé, ha veszélyt érzel? Miért fogod be a füled, ha valami nagyon hangosat hallasz? Miért csukod be a szemed, ha túl nagy a fény? Egyszerűen miért nem vagy képes belenézni a Napba? Azért mert önkénytelenül véded magad. Azért születtél, hogy élj, és ha szerencsés vagy, minden lehető körülmény körülvesz, ami csak ezt támogatja. Ne dobd el olyan könnyen, csak egy életed van.
   És most jön egy érdekes gondolat, a mennyország. Egyesek szerint igen, egyesek szerint  pedig  nem. De ha belegondolunk ez a következő nem?  Mi ezt mindig valahol az égbe helyezzük el. Ott ül a sok-sok angyal, Szent Péter mosolyogva vár a megnyugvás kapujában, Te belépsz és kezet fogsz Istennel. Ott vagy valahol a világűr és a földi lét között. Lebegsz, az örökéletű lelkeddel.
  Világűr. A már sokszor említett Tejútrendszer. Feketeség, oxigénhiány, világító égitestek, az örökmozgó aszteroidák. Mégis hogy éreznéd magad egyedül a föld légkörén kívül? Magányosan, lebegve.? Bár, gyors halál lenne, egy könnyű fulladás.(de ha átgondoljuk még előtte). Kiráz a hideg már Föld  összképi látványától is, a  fényes zöld bolygó, a nagy sötétségben. A haza, az otthon. De itt vagyunk, a Nap, a nyolc fontosabb bolygó és a 144 Hold végtelenségében. Fényévnyire a többiektől emberi években számolva több tíz, száz évre egymástól. És te még azt mondod, hogy öt perc milyen sok. Vagy nem? A Föld csak egy alkotóeleme a Tejútrendszernek. És még ott sem találták meg a Vége feliratot.
 Mekkora ez a világ? Hol vagyunk mi? Annyira nehéz ezt elképzelni és annyira félelmetes.
  Közeledünk az elérhetetlen felé, hisz a Naprendszernek csak egy része a Tejútrendszer. Ezen kívül még sok milliárd van. És ha még igaz is, hogy a Tejútnak nincs rajtunk kívül élő tagja akkor ott a tömérdek más galaxisban? Ott is kell valakiknek lennie, akik élnek. De ők is emberek? Vagy valami mások? Ott ér varázsolni? Megy a gondolatolvasás? Ezek a gyakori és gyerekes feltételezések,képzelgések mostanában. De hát mégis minek kéne eszembe jutnia?
Mégis mi lehet ott? Rettegek a választól.

 Nem lehetek mindig csakis én. Nem vagyunk állandóan mi. Viszont ők, örökké létezni fognak.

…egy tucat csörgösipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem” (Quimby-Don Quijote ébredése)

https://www.youtube.com/watch?v=d2Jm44Bo200 (nyomd beJ) 

Az asztalom: magyar faktos füzet, matek érettségi feladatgyűjtemény, Kitti irodalomfüzete, mindenes füzet,töri tk., töri füzet. Boci limitált kiadású félédes tejcsokoládé,  A kameliás högy c. film, francia tk., Haribo cseresznyés gumicukor, nagy piros gertya, széttépett csomagolópapír, tolltartó, Nokia füllhallgató, töri lecke, ajándék mikulás, kifogyott Garnier arckrém, piros olló, angol elmelt szintes könyv, Nafnaf parfüm, hajgumi.Telefon, hajcsat, ipod, szemüvegtok, naptár és a többi.

Az ágyam: feltúrt ágynemű, lila válltáska, piros kenguru pulcsi, melegítő gatya, könyv.

A padló: új, sexi, szürke hálóing,melltartó, angol füzet, másik melegítő gatya, szétszakadt melltartópánt, testápoló, hajgumik. 

Legbelül:

„Unom a pincért a sarki bárban
unom a tévét a hálószobában
unom a nőt, aki nem harap, csak karmol
unom az embert, aki mindent összebarmol
unom a káoszt, unom a rendet
unom a zajt, unom a csendet
unom a hóhért, unom a dajkát
unom a szüzet és unom a szajhát
unom az elejét, unom a végét
unom a háborút, unom a békét
unom a négert, unom a sárgát
unom a zsidót és unom az árját
unom a doktort, unom a gyógyszert
unom a szexet és unom az óvszert
unom a dealert, unom a pápát
a szentelt vizet és a marihuánát
unom a pincért a sarki bárban
unom a tévét a hálószobában
unom a gitárt, mer' annyira hamis
unom e dalt s benne magamat is” (Quimby-unom)

https://www.youtube.com/watch?v=l7bpFWzoyeg (nyomasdJ)

Unott fejjel szopogatom a gumicukrot. Vajon mennyi időbe telne míg teljesen szétolvad a számban és semmivé foszlik?Egy kísérletet megérne de nem most fogom kipróbálni. Lassan új játékot találok ki magamnak, és felhúzogatom az ujjamra a gumicukrokat. A szám

Már nagyon édes.

„Ez a mese fekete mese.”(Quimby - Fekete lamur)

https://www.youtube.com/watch?v=pqOdQ4sXAYE&feature=related (ahonnan beindul)

Tudod mit „szivem”?Ha akarod megkapod a szajhát. Végülis, valljuk be legbelül minden pasi kívánja a nyomulos ribancokat.Nyugodj meg édes, ilyen is tudok lenni.(Ha akarok:P)
Semminek sincs akadálya, megkapod amit akarsz, nem kell érte könyörögni. És hogy ez bosszú e? Igen, egy kicsit.:P.

„Táncol az idő körbe-körbe”( Quimby-káosz amígosz)

https://www.youtube.com/watch?v=s05PYMPYKNU&feature=related

Most legszivesebben beülnék egy pesti kávézóba, szórt fénnyel, egy kapucsínóval és egy füzettel és egy tollal. Kellemes zene a háttérben, körülöttem elvont emberek. A város szépen kivilágítva. Csak bámulnék ki és figyelném az embereket. De ehelyett, péntek este van és én itt szenvedek egyedül a szobámban, az állapotokban.

„Megadom magam”(Quimby-Megadom magam)

https://www.youtube.com/watch?v=pzxvbwKaPIw&feature=related

 „Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam”

Eszembe jut a nyár. A nyár legjobb éjszakája.A Quimby és 30Y koncert a vonaglások, az üvöltés, a dalszövegtanulás, a sátrak, az emberek Péterfy Bori Emesével, a sarki fény a jéger bár, a Silent disco. A halál-táncolás hajnali négykor, a beázott sátor, Ákos felkészültsége és a szomorkás visszaút. Menjünk vissza!!!

 {Közben: (Stateless - Bloodstream) (Local Natives - Word News) (The Kooks - One Last Time) (Ellie Goulding – Guns and Horses) (Diana Krall-The look of love ) }

Úgy érzem csak vesztegetem az időmet és úszok ebben a végtelen betegségben. Semmi értelmeset nem csinálok, bár tudom, hogy ez rajtam is múlik, csak éppen ez a folytonos itthonlét már kicsit kikészít. Tüdőgyulladás. Ilyen se volt még, biztos egyszer kell.
Így nem is tűnik valóságosnak a külvilág, nem tudom elviselni a bezártságot, kikészít. Ágyba fekvés, gyógyszerek, unalom.

Mindjárt itt a karácsony és én még semmit nem vettem , vagy csináltam. Bár, ötleteim már vannak.

Kicsit beárnyékolja ez a családi zűr az ünnepet. Lehet, hogy apával meg Dórával fogok karácsonyozni. De még nem tudom, egyik jobb mint a másik.

Kicsit úgy érzem megint bolyongok. Kicsit megint eltévedtem. Rángassatok vissza, most megint kicsit sötét a világosság. Egyenlőre még nem tudtam felkelni, néha úgy érzem, hogy jobb, de aggódok. A valóság távol van, mintha megint álmodnék, össze-vissza minden hülyeséget.

Nagyon szeretem. Most kezdem csak felfogni mennyire. Most már bele tudok gondolni milyen lenne nélküle. De nem akarok. Színt visz az életembe. Nem akarom elveszíteni.

Benyomom a régi számokat az ipodomon, és nosztalgiázok. Megváltoztam. Jó irányba. Lehet, hogy nem annyira észrevehető, de nem is ez a lényeg. Én látom magamon. Jó irányt vettem és senki se téríthet le róla. Akármi is történjen mindig is tudnom kell ki vagyok és mit akarok.

22.45.Ilyenkorra már kihal a Facebook és az Msn is. Vagyunk páran, akik még itt tengődünk, de tudjuk, sok értelme nincs. Most kicsit fáj a jelen, le is vagyok törve mint látszik. Sajnos sok minden képes befolyásolni a gondolataimat, de főleg a kedvemet.

De jól esne erre a keserű szájízre most egy citromos Gösser. Vagy egy spontán egészséges séta és kószálás a városban. Nem tudom, csak távol a szobámtól és Kecskeméttől.

2010.szilveszter. Az évet búcsúztatjuk, és a következőt ünnepeljük? Utálom a 2011-est. Jobban meg kellett volna becsülnöm ezt a szép számot, mert már nem írhatom le sokszor. Nem tudom mit tartogatsz számomra 2011, de hiszem, hogy a saját jövőnk kovácsai vagyunk. Én akarom irányítani az életem, nem engedhetem, hogy az Élet kezébe kerüljenek a dolgaim, mert akkor legtöbbször összekuszálódik minden. A sors csak a szerencsétlenek számára létezik, és én nem leszek az.

Diana Krall-lal zárok, hogy kicsit megnyugodjak és pozitívabban lássam jelenlegi életem. Nem is értem, hogy tud ilyen gyorsan összeomlani minden. De everything is gonna be all right, mondanák az amerikaiak. Nem szabad nagyon elkeseredni, az idő múlik, a sebek begyógyulnak, és a kezdeti nehézséget felkarolja a jövő, és majd átsegít minket rajta valahogy.

Sok mindenen gondolkodtam már életemben. Olyan dolgokon, amelyek mások számára lehet, hogy unalmasak vagy feleslegesek. De most ez megint,egyszerűen csak ülök, nézek ki a fejemből és úgy érzem megint a hídon állok, azon a bizonyos fadeszkás rozoga kis semmin, amit már alig tart a félresiklott életek végtelen sora. A tátongó szakadék örömmel fogad bárkit,öreget,fiatalt,örűltet,normálisat,kétségbeesettet,magagabizosat.Az a végső megoldás,sokan a vége felé azt mondják, a bejutás az áldás. Az egy biztos pont, ott már aggódni nem kell, nincs „menekvés”, nincs kivétel. De ettől még messze vagyok, valahol a boldogság és a szomorúság határán, önkénytelenül, megint. Én nem tettem semmit, csak körülöttem teszik újra, és kicibálnak a rozoga hídra. Remélem nem fognak átlökni a másik oldalra. Mert az fájdalmas, hazug, képmutató, és sokkal nehezebb. Mert én a boldogságból és megnyugvásból jövök, egyfajta stabil világból, ahol céltudatos lehettem, és elszánt.

Meguntam a régi szerepem. Nem akarok megint a „bonyolult családi életű, szomorkás, kiborult, síros, egyfolytában alkalmazkodó” lány lenni. Akit mindenki sajnál, hogy jaj de nehéz neki, pedig rendes lány, senki se gondolná, hogy mi veszi körül mert olyan kiegyensúlyozottnak tűnik.(az utóbbi az amit az ismerősök mondanak, nem pedig a barátok) És mi van ha én ezt nem akarom?Ha nem akarom a felét se a lelkemre venni annak a sok hülyeségnek ami akarva-akaratlan a szívemre vettem, vagy átéreztem. Mi lenne ha most a ti világotokat zárnám be és az enyémet lassanként teljesen kinyitnám? Nem érdekeltek. Nem érdekel ez az egész amit mutattok a résztvevőknek. Én nem vagyok az, nem játszom. Kiléptem, lassan 1 éve és az utcára hajítottam a fehér bábut, hadd lássák a többiek. Nem vagyok hajlandó ebben a képmutatásban részt venni és ne várjátok el, hogy jópofát vágjak hozzá. Lázadnék, üvöltenék legszívesebben, de nem tehetem, mert még mindig itt vagyok, és itt nincs esélyem.
Már megint falhoz láncoltok nem veszitek észre? Ettől menekülök már mióta, független akarok már lenni nem értitek? Erre vágyom 15 éves korom óta, most miért kell megint mindent elrontani? Miért kell felelőtlennek lenni? Miért kell ezt az utolsó másfél évet megnehezíteni? Még mindig nem kaptam eleget?

Az életem része vagytok. Ti vagytok a kezdőpont, a startmező, ha nem tűnt volna fel. Ti már felépítettetek valamit, de rám még pont ez vár. Én nem akarok ilyen családot. Mert ez nálam nem család. Nem is ott a probléma, hogy elvált szülök gyereke vagyok, hanem az utána lévő időszak. Nem azt mondom, hogy felnőttként, ha bármi bajom lesz nem fogok tudni az édes szüleimhez fordulni,épp ellenkezőleg, fogok. De maga az a család, amit így kaptam az nem éppen egy hetedik mennyország. Úgy érzem, van anya meg apa, na meg egy rakat imádnivaló kistestvér. Én állok a kör közepén, jobbra anya, balra apa, és a kört a sok tesó zárja le. Hogy őszinte legyek, nekem, nem számít más igazán.

Ne lökjetek át a túl oldalra könyörgöm,annyira nehéz onnan visszajönni. Az sötét és hideg, távol a könnyed kacajoktól és a boldogságtól. Az már csak múló visszhang amiért könnyezve nyúlok vissza a múltba. A villámok összecsapnak a fejem fölött az eső újra elkezd zuhogni és én tehetetlenül állok azon a bizonyos hídon, és félve nézek hátra, hogy ki jön hogy átlökjön.

 Még mindig betegen. Sőőőt, ma még el is ájultam. Menő mi?
Annyira elegem van már ebből az egészből.Itthon feküdni, aludni (de már az se esik jól).Érzem, hogy a hátam tök gyenge, hogy néha még egy üveg vizet is nehéz kinyitni és szenvedek. Olvasás, egy kis Tudorok, egy kis Facebook, az MSN, Disney mesék, no tanulás.
 

Étvágyam nincs nagyon, az meg h milyen gyönyörűséges szépséges csodálatos hercegnő vagyok az meg a másik.Az időutazó feleségét olvasom, van egy hangulata a könyvnek az biztos.Eléggé bizarr még nekem.Na de majd.

Az emberek csak akkor tudnak értékelni valamit, ha van lehetőségük kételkedni abban, hogy megkapják-e, amit szeretnének.(Coelho)

Olvastam egy könyvet. Nem lényeg mi a címe. Velünk egyidős fiatalokról szól. És már megint csak vitatkoznom kell. Lányok hagyjuk már ezeket a nagy félelmeket a szextől. Higgyétek el túlreagáljátok. Semmi olyan nagy dolog nincs benne.(bár ha ezt Egyesek hallanák, azt hiszem ráharapnának erre a kijelentésre.) De tényleg nem.
Most ne várjátok el tőlem, hogy leírjam a személyes élményeimet. Aki meg nem tudta volna, igen megtörtént. Most nem értem miért kell ettől beszarni. Egy olyan fiúval feküdtem le először akit szeretek és megbízom benne. NA BUMMMM! Mi robbant fel?

Ésszel kell ennyi a lényeg. Nem érveket kell felhozni ellene, meg kapaszkodni az életkorba és mi más. Lassan 17-18 évesek vagyunk. Én úgy gondolom, jobb, ha hamarabb beletanul az ember.:D. Jó persze jöhet a duma, hogy nem állsz még rá készen. De könyörgöm. Ha szereted, ha megbízol benne és úgy érzed elérkezett az idő, ne foglalkozz senki mással csak magatokkal. Akkor csak 2 ketten léteztek, és semmi más nem számít.

 „ - Akkor hát mikor? Mondj egy időpontot, egy határidőt, akármit. A századfordulón? Amikor legközelebb erre halad a Halley-üstökös? Mikor? Amikor eldöntöttük ezt a kis hétvégi kirándulást, azt hittem készen állsz, hogy kicsit felnőttebb légy.

- Akkor, amikor készen állok rá.”

Ez a készen állok rá már alapjában véve egy rossz kifejezés. Mindenki ekörül az egy mondat körül csapja a legnagyobb hisztit. Nem készen állni kell rá, hanem tisztelni, bízni, és  szeretni. Ez az egész annyira természetes, annyira spontán jön. Ne értsétek félre, nem akarok rátok erőltetni semmit. Vannak bizonyos tényezők amiket, mi lányok sokkal fontosabbnak tartunk. Ezt beismerem. De ez olyan mintha valaki kitalálta volna, hogy ettől tartani kell és akkor mindenki fél.
Nem azt mondom, hogy el kell sietni, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. De értitek, magától a szótól ne ijedjetek meg. Na meg amúgy is nézzétek csak mit találtam a klasszikus mitológia könyvben.

„Héra és Zeusz között talán a legszenvedélyesebb vitát a testi szerelem kérdése robbantotta ki.

Héra ragaszkodott hozzá, hogy a férfi éli át a nagyobb gyönyört, míg Zeusz épp az ellenkezőjét állította. Vitájuk holtpontra jutott, ezért megegyeztek abban, hogy felkeresik Teiresziaszt, aki élt már nő férfi alakjában is. A bíronak felkért Teiresziasz kijelentette, hogy a nők kilencszer nagyobb szexuális örömöt élnek át, mint a férfiak.”

(már ha a férfi jól csinálja, ezt hozzáfűzném:D:P).

Ne húzd az időt. Tök fölösleges. Úgyis csak azt fogod mondani a végén, hogy ezt miért nem csináltam eddig? Miért nem hittem a szex mániás fiúknak?

Jó, lehet, hogy én már máshogy látom. Úgy magasabbról tudok rátekinteni a dolog menetére. De kérlek titeket, ha eljön az idő, ne foglalkozzatok a buta pletykákkal és rizsákkal. Nem tartozik senkire, hogy mit csináltok, kivel, hol és mikor. Ez a ti életetek, ne hagyjátok, hogy az idióta  vélemények hatással legyenek a döntéseitekre.

Határtalan boldogsáááááágggg!Coldplay Istenem annyira imádlak titeket!Komolyan azt se tudom hogy ezt, hogy lehet máshogy meghatározni:).Teljesen feldobjátok ezt az amúgy is király napot!
Szinte elfelejtettem milyen egy zenekart, egy zenét ennyire imádni.Amikor tudod, és érzed, hogy valami annyira hozzád tartozik.A hangzás.De csak a ha belegondolok,zongora,hegedű,gitár,jelentős basszus,Guy sexi dőlöngetős gitározása,Chris feljthetetlen táncai és szenvedősen vicces éneklése.Az örökös huhogás a XndYtól kedzve.Mind ott van.MINDEN.

Amikor olyan emberek akikről nem is tudtad hogy tisztába vannak vele hogy nagy rajongó vagy a kezedbe nyomják a telójukat, hogy Zsuzsi,tessék.És ott van, a Coldplay ami hozzám, hozzánk tartozik ^^

 KÖNYÖRGÖM, CSAK INDULJ MÁR EL.

Azt mondod nem félsz, csak odafigyelsz másokra. Hogy igazából nem is tudod, hogy akarod-e ezt az egészet, de még arra se vagy hajlandó, hogy kiderítsd és továbblépj ha kell. Toporogsz egyhelyben, ahelyett, hogy belevágnál valami újba, valami izgalmasba és másba. Nem tudom miért jó ez neked. Szenvedni, nézni, hogy rohan el az idő melletted, és a lehetőségeid mellett. Csak magadra hallgatsz, azt hiszed, hogy azért mert te jó tanácsadó vagy magaddal is tudsz bánni. Hát nem tudsz. Igazából, kezelhetetlen vagy ilyen téren. Nem hiszem, hogy teljesen kiépült az az éned, aki sokunknak már megvan. És ha belegondolok, nélküle én is félnék.

De ha egyszer majd ráébredsz, hogy elcseszted ne minket hibáztass, mi mondtuk több ezerszer. Nincs értelme már küzdeni. Kellesz ennyi a lényeg. Nem kell hódolók sorozatát begyűjteni. Egyszerűen nem engedheted, hogy lecsapják a kezedről még akkor sem, ha nem vagy biztos magadban. Ne félj a kudarctól, légy bátor és lépj előre, csak egyet. Annyi is elég.Ezzel nem veszted el önnmagad és az elveidet. Ez nem megalázkodás és meghajlás csak egy döntés. Egy cselekedet amit be kell vállalni,ha megvan a cél...Mert most már te jössz.
Senki se fog hibáztatni ha nem jön össze, csak adj esélyt magadnak. Arra, hogy képes vagy többet adni, és hogy felgyalogolsz a harmadik emeletig.

(Nem tudom miért foglalkoztatnak ennyire ezek a dologok.Hisz,sok közöm nincs hozzájuk azon kívül, hogy végighallhatom őket és megpróbálok tanácsot adni. Lehet, hogy azért mert megoldatlanok .Nincsenek lezárva, és én a végső lépésig nem tudom elereszteni őket. Egyszerűen ilyen vagyok és kész.Addig foglalkoztat amíg nincs meg az eredmény. Akár rossz,akár jó. Akár boldog,akár boldogtalan.)

 Próbálok magamhoz térni, de nem sok sikerrel teszem.Az alfa alvás(mikor nem tudod h egyátalán hol vagy, mikor felébredsz és teljesen magadon kívül vagy),a könyörgés a torrenthez mostmár elég jól megy.Az egy dolog, hogy beleuntam megint egy kicsit a suliba, de azért ezt a hányingeres szar vagyok állapotot nem akartam.Alig látok ki a fejemből, folyamatosan fáradt vagyok és alszok.

Az idő viszonylag gyorsan telik, próbálom tenni a dologom.A tanulás ha belegondolok nem olyan vészes, csak éppen mi nem tudjuk beosztani az időnket, meg mi bulizzuk és lustizzuk el a hétvégéket.(Emeltszintű érettségivel kapcsolatba eddig no comment.:D.)

Érdekes ez az egész párkapcsolat dolog.(fúúj de utálom ezt a szót is.xD, olyan öreges)
Olyan könnyű vele, szinte már ijesztő.(Na jó az elején nem volt annyira de...)Egyik sorstársammal beszéltük, hogy hülye vagyok ha harcokra és küzdelemre vágyok.De érted...nincs az hogy basszki mennyit szenvedtem és megvan, az enyém stb.Vagy én lennék ennyire hülye?!Minél tovább húzod az időt annál izgisebb.

Elvont gondolatoknak megincsak nem vagyok híján.Követnek, egy láncom húzöm őket magam mögött, de csak annyira zörögnek amennyira én akarom.Leülni és megírni őket már más dolog.De érzem, lassan ez is menni fog csak kell hozzzá egy kis önbizalom.

A médiát nagyon élvezem és egyre jobban érzem úgy, hogy ez a média és újságírás lesz az én világom.(vagy még, a dramaturg szerepét is elviselném a színházban:D)Ezek tök izgalmas dolgok, és örülök, hogy sokan bíztatnak benne, és köszönöm.:)

Család önnmagához képest jól van:).Lillusnak tegnap még a hasát is meg kellett masszírozni masszázsolajjal xD.Lányokkal kicsit küzdünk, de lassan leromboljuk az időhiányt és jólesz minden.

Viszont!Óriási zenehiány van.Ilyen már rég volt.Próbálom itt elcsórni mások számait, de valljuk be, ez nem én vagyok.:P.Na majd aktivizálom magam.A kérdés az hogy mikor és hogyan.

Elkezdtem Tudorokat nézni.Annak ellenére, hogy az angolokról van benne szó,meg helyes pasik:P,szexi kiejtés, még vegyes érzelmeim vannak.Grey's anatomy egyenlőre nincs,Dr.Edison kéne még.Ja, és a Vészhelyzet a tv-ben.(kb.az egyetlen értelmes dolog ami megy mostanában)

A pénteki buli nagyon jó volt.A zenék meg a társaság is WÁÁÁ.Dórival néha úgy betorzultunk, Katival meg a salsázás nem volt semmi.Köszönöm emberek.:)(ézis after party club grande)

Folyamatosan szedem a vastablettát!Büszkék vagytok?xD
Anya azt mondja 3 hónap múlva talán érezhető lesz a hatása.:D

Izzy,Alasdairrel kapcsolatban,kicsit változott a helyzet.Izzy szegény már mióta vár a válaszomra,de őt mondjuk nagyon birom:).Alasdair meg nem tom,néha 1-2 szót váltunk msn-en.

Ja és tegnap tisztára lemerevedtem.Az volt a magyar faktos házi,hogy írjunk az erotikáról.Találtamtök jó forrást és nagyon érdekes az egész.Ja és próbáljatok meg elvonatkoztatni ha kell, én sokat tanultam belőle.Várjatok, itt a link:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_erotikus_%C3%A1br%C3%A1zol%C3%A1sok_t%C3%B6rt%C3%A9nete

 OMG!Mindjárt 17 vagyok.Jajj ne és akkor általában szülinapom előtt jönnek azok a nagy világi gondolatok, hogy milyen is volt 1 évvel ezelőtt, mi történt egy év alatt.Wááá.Na ne nosztalgiázzunk.xD.A lényeg, hogy a 17 egy rohadtjó szám.(a 19-essel együtt).Végreee.Tetszeni fog ez nekem.:D,:'Đ

Puszi,máris jobb lett a kedvem:)........(a képet én szerkesztettem húúúúú....xD)

 

ADY:A HARMADIK EMELET

 Szobám: a harmadik emelet
S aki szeret,
Gondolja meg, mert hosszu az út,
Mert rossz, hazug,
Aki tagad.

Drágám, te ne erőltesd magad:
Az áldozat
Sokkal több, mint három emelet
S hogyha veled
Találkozom:

Én az egész valómat hozom
S nem átkozom,
Aki csupán félig jön ide,
Mert nincs hite:
Ne jöjj ide.

A kislány a kezét melengette a fagyos, téli buszállomáson.A járdát jég és hó fedte,csúszkálva merészkedett az egyik padhoz, megemelte nehéz iskolatáskáját és ráült.Szeme csillogón, kéken virított, szőke haja angyalian keresztezte arcát.
Vele szemben a buszsofőr a fölmelegedett motorháztetőt tapogatta, hideg kezével próbálta hűteni, de ő is tudta, ez nem fog ilyen könnyen menni,és egyre csak fejét csóválta.
A kislány elé fáradtan sétált egy őszes hajú nő,csizmája barnás nyomokat hagyott a fehér talajon, oldalán egy nádihegedű díszelgett,de ennek se tokja,se semmije.Az apró szőkeség el is csodálközott ezek láttán, na meg amúgy is,a néni olyan félelmetesnek tetszett.Mikor elbicegett előtte akkor vette csak észre, hogy ez nem csak egy egyszerű nádihegedű, alján fura csavarok, tetején lila drótok forgolódtak, megállás nélkül mozogtak.A morogva asszony egyre gyorsabbra kapcsolt, a kislány új szót alkotott, nádihegedűmeghajtás.
A pici angyalka feltápászkodott ülőhelyéről és a buszmegálló 17.-es táblája felé indult.Az óriási felnőttek és a dúdolgató fiatalok sorának végén azonban egy hajléktalan, avagy az ő felfogása szerint egy szegény bácsi megálította:-Hé,te kis kökényszemű!
-Igen?-fordúlt oda kíváncsian.
-Érdekel a szerecsendióvetés?
 

Egyik reggel elég álmosan ébredtem.Alig láttam ki a fejemből, de rögtön a zoknis fiók felé indultam. Azonban teljesen lemerevedtem a meglepetéstől. A zoknijaim egymást mögött,szépen sorjában sunnyogtak ki a szobából.Úgy látszik, mégis csak utálnak.:(

 A fiatal lány energikusan vágtatott át a koromsötét folyosókon, zöld szemében valamiféle megszálott láz égett.Az  négyszöges lámpák fáradtan ébredeztek a késői órákban,sorban kapcsolódtak fel az újonc tiszteletére,sárga,pislákoló fényük különös hangulatot teremtett az egyszerű fehér térben.
Luca fején drapp, bojtos sapka, nyakában ehhez illő sál díszelgett,piros kabátját alig verdeste fekete haja,lépteinek zaja visszhangzott a kihalt épületben.Célirányosan a 319-es tanterem felé vette útját,elfordult a jobb oldali folyosón és határozottan lökte be a lengőajtót.Válltáskáját és a vaskos könyveket ledobta a tágas teremben álló bútordarabok egyikére,izgatottan sétált oda a legközelebbi asztalhoz, felkapcsolta a lámpát és munkának látott.Az ahavi munkák mind ott búslakodtak az asztalokon,körülöttük nagy kupi,megannyi ceruza és szén.A terem vége sötétségbe burkolódzott,kinnt ah hó szakadt,bennt az óra kattogott.Ő sok radírozás és maszatolás után még mindig nem látott maga előtt mást, csak halványan tekergő vonalakat,talán egy férfit ücsörögve.Nekidőlt a meredek asztalnak, és egy szenet kezébe fogva kezdett el kopogni a fán a másodpercmutatóval szövetkezve, minden ütésre úgy koncentrált, mintha az élete forgott volna kockán.Majd egyszer csak megállt, hirtelen hátradőlt, nagykeretes szemüvegét feltolta orrán és újra nekiesett.Az ajtókat megint csak kulcsra zárta,csak az elképzelt képre koncentrált,azt látta maga előtt akárhova nézett.Idővel mikor már az utolsó sercegések is abbamaradtak a grafitot a földre dobta, apja képmásával szembesült.Ahogy a hintaszékjében olvas,szája épp valamely szóra nyílik,arca gyűrött,szemhéja megereszkedett.Lenyúlt az apró ezközért és a lap bal alsó sarkába firkantotta névjegyét,majd táskájával a vállán sétált vissza még egy utolsó pillantásért.A lámpát lekapcsolta és már lépett volna ki az ajtón mikor meghallotta a régi hintaszék nyikorgását és apja hatalmas sóhaját.

(er.cím:életrekelt rajz)

 SÍNEK

-Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a menetrend szerint 17:47-kor érkező vonatunk előreláthatólag öt percet késik. Szives megértésüket köszönjük.
Hát ez remek. Ezért gyalogoltam ki a peronra ebben a borzasztó szélviharban. Mindegy is, a sálat szorosan a nyakam köré tekerem és fáradtan ülök le a mellettem álló padra. Az emberek körülöttem türelmetlenül várakoznak, a kék öltönyös férfi a headphone-ján lóg, az öreg néni fejét csóválva húzza el előttem szakadt bőröndjét, csakis a szokásos, közhelyes dolgok.
Miért nem tudnak valami érdekesebbet csinálni? Ez a várakozás olyan őrjítő, a hideg pedig pofátlanul férkőzik be a ruháim alá.
Sínek, sínek ezek olyan egyszerűek. Nincs más dolgunk, mint kitartani még egy 40-50-en évig, és elviselni az a tömérdek súlyt, amivel átsuhannak rajtuk. Oldalt mocskosak, de a szilárd, sima felületen mintha fény csillanna a tisztaság kíséretében. Szinte vonz a dolog, hogy megérintsem, hogy végighúzzam a kezem az egyik puha darabon.
De mégis mennyire néznének hülyének? Előttem van a kép.Itthagyom a kék válltáskámat,és megbabonázva,a síneket bámulva,üveges szemekkel lépdelek előre,átugrom a sárga biztonsági vonalat és tovább. A néni fejét felkapva,szinte számonkérőn ripakodik rám:- Maga mégis mit csinál?A féfi leáll a folyamatos dumálással,tátott szájjal,teljesen lemerevedve néz, nem tesz semmit.Majd a fiú a padon mellettem utánam fordul,és csak annyit mond:-Nem ez az egyetlen megoldás.Higyj nekem!Segítek!
Én csak mentegetem magam,de örültségemel leleplezve kiáltom:- De én csak a síneket akarom megérinteni!Érezni őket,úgy igazán!Habár,erre már nincs idő,hisz itt vagyok,ujjaim hegyével simítom a fénylő vasat,lecsukom a szemem,hallom a vonat kattogását,mélyet szippantok,majd oldalra fordulok és vége.Puff!
A leveleken végighasít a vonatkerék,némelyik teljesen megadva magát,félholtan száll fel a levegőbe.Beteg gondolataimtől távol, ráeszmélek,hogy az elmult négy percet megint kicsit máshol töltöttem.Seholország, mondanák a nagy álmodozók, de ez nem igaz.Ezek inkább csak egy olyan világ, olyan elmélkedései  amelyeket mindig is elrejtettem.Mégis kit érdekelne ez?És mégis ki töri a fejét rajtam kivül ilyen jelentéktelen dolgokon?!Lehet, hogy valami baj van velem.Pedig nincs.Vagy mégis?
 -Kecskemét, Kecskemét, állomás, köszöntjük kedves utasainkat...-és bla-bla-bla hallatszik valahonnan fentről.Odasétálok az egyik vagonhoz, lenyomom a kilincset, bemászok a legközelebbi négyesbe és rávetem magam az ülésre.A vonat nehézkesen indul el a sípszó után.A fehér ablakkereten fekete kosztömeg tombol, a hideg ráz ki tőle.Az utat folyamatos zakatolás és beazaonosíthatatlan zörgések kísérik, a táskákon cipzárak kattogása, távolabb a wc ajtó nyikorgása hallatszik.De mindezeket kizárva és félretéve húzódzkodom közelebb az ablakhoz, a lábamat a szemben lévő ülésre teszem.
Az ajótak újra bezárom.Kémlelem az alföldi tájat, a látvány velem utazik.
Hányfajta gondolat kergetőzhetett már ezeken a réteken.Hány ember problémái küzdhettek már egymással ezeken a csatatereken.De az idő múltával a szelek felkapták őket, továbbrepítették magasan a felhők felett, és ledobták egy másik szenvedőnek, hadd harcoljon most ő is egy kicsit.
-Jónapot kívánok, jegyet kérnék ellenőrzése. -szólít meg az ellenőr.Zavartan eszmélek fel.A táskámért nyúlok,majd odaadom a jegyet és a diákot.
-Köszönöm.-adja vissza.Tobábbi jó utat!
-Viszlát!-szedem őssze magam és fordulok vissza.De a táj elhagyott,az ablak bepárásodott, és a szív észre talált.

1.Fogom az ásót és pizsamámban sétálok a kert vége felé.Álmodtam.Igen,azt hogy már megint kibasztak velem.Hogy megint azt hozták ki az egészből hogy én lettem a a hibás,a vézna kis áldozat.Normális magyarázatot nem tudnak adni.Csak ítélkeznek felettem,mert az ő kezükben van a döntő jog.Komoran álltam a fekete bíróság előtt és ők fehér ruhámat összemocskolva dobtak a sárba.Megint.
 

2.Nem akarok gonosz lenni.Fölöslegesen veszekedni csak azért mert rossz napom van.Nem lenne értelme.De mos úgy belékötnék.Látom én hogy dominál,övé a vezető szerep.De bazdmeg,én meg nem szeretem ha írányítanak.
 

3.A könyvek a polcon fekszenek.A sok tudás és a betűk egymásnak bizonyítják létüket,egyre több közöset találnak egymásban,majd megbarátkoznak.A tömérdek súly egymásra hárul.És a legalsó szenved,a többit a hátán hordozva.Nem mozdulnak,csak rám várnak,de én túl önző vagyok.

4.Nem érdemes nyávogni,mégis üvöltve rohanok a falhoz és úgy ütöm ahogy csak birom,az ölkom belesajdul a fájdalomba.Eltöröm a poharakat széthajigálom a tányérokat és zokogva éneklem kedvenc dalom.A gitár húrjai mind elpattanak,a cukorkák szétszélednek,én pedig a komod fiókjáért nyúlok.
 

 UN...Fúú de rég nem blogoltam.Őszintén szólva kicsit el is vesztettem a dolog feelingjét kicsit.Most ne várjatok tőlem összefüggő szövegeket.Se egyátalán értelmes dolgokat,a suli mindent kiöl belőlem.Most is hnap fizika doga,megírtam jegyzetbe a puskát meg még beleolvasok a füzetbe de tőlem senki ne várjon többet.xD
DEUX...A továbbtanulás már megint a nyomunkban lépked.Még mindig média és kommunikáció más nem érdekel.Úgy érzem egyre több tantárgyhoz vagyok hülye vagy egyszerűen csak nem vagyok elég jó benne.Mondjuk ha Einstein példáját nézzük,akko mind1 is.:D.
TROIS.Média fakt írói club kurva jó.Bizonyos emberek akik bár nagyon taszítják a humán dolgokat és a művészetet RÁM jó hatással vannak.:PBár mostanában csak a Pennás füzetembe tudok jól alkotni,a facebook és egyéb netes dolgok beárnyélkolják a dolgokat.Angol megvan többet kéne vele foglalkozni,francia menő,egyre több mindent vágok.:D.
QUATRE.zene,ruhák stílusváltás kéne,de NAGYON.új teló münködik,ipod él,már csak az anyag kéne rá.
CINQ.Lányok és egyéb állatfajok,éhezők és nem éhezők:P élnek még.Angol gyerekek is távol de megvannak.
SIX.család dettó.

SEPT.mikor lesz már őszi szünet????!

 Én lennék az a lány aki írni szokott?Miért?És mégis ki találta ezt ki nekem?Ez az egész csak buta betűk sorozata egy egyszerű fehér papíron.Szavak,mondatok,vesszők és pontok.Néha egy kérdés vagy felkiáltás.Honann jön ez?És miért jó ez pont nekem?
Amúgyis meg.Nem szoktam írni.A szokás az egy gyakori dolog.Vannak jó ötleteim,abszúrd fantáziám abszúrd szüleményei,de ti nem tudjátok mennyit küzdök.Hogy mennyire nehéz dolog ez az egész.Eltolom magamtól a tollat és hátradőlök a székben.A szemhélyam megereszkedik,a végtagjaim elernyednek,és a gondolatok csak pörögnek.
Úgy érzem néha saját magam ellen indítok háborút.Tudom mi a cél:az ellenség megsemmisítése.Kivonulok a harctérre,a felszerellés az oldalamon hangosan csattog,csizmám méllyre süpped a mezei sárban.A Hátam mögött és előttem erdő,kora reggel van,a madarak viáman csicseregnek.Az Ellenség hirtelen jelenik meg,a szemközti oldalon.Nem tudom megállapítani fiú e vagy lány,hogyhány éves,hogy milyen erős.De ő is egyedül van,akárcsak ÉN.A szememhez emelem a puskát és az apró lőrésbe nézek,de egyszerre minden megváltozik.Mintha az ellenség szeméből is látnám magam.Leeresztem a fegyvert és csak most veszem észre,hogy ő is pont ezt teszi.Előrelépek és ő is ezt teszi.Mi ez?Mi történik velem,hisz untánoz vagy nem is...Majd ráeszmélek.Ő én vagyok.MI vagyunk.Hatalmasat üvöltünk,ahogy csak birunk,egyszerre kát különböző hang szólal meg egymással egyetemben.Úgy ordítunk ahogy csak birunk,majd a 2 láthatatlan hang összeütközik és én ellenfeleim közé kerülök,ők szétpattannak én pedig összefolyok.Mostmár térdemre roskadva,fülemre szorított kézzel dűlöngélek előre a mező közepén,szemem annyira szorítom össze amennyire csak birom.Megint,megint egyben vagyok.A két hang még mindig visszhangként kergetőzik a fejemben,majd fölállok és lassan felpillantok.

A szobám unalmas képe fogad.Tél van, a hó ártatlanul szállingózik odakint,az ablakomban gyertya ég és a részegítő narancsillat ravaszul kúszik be minden ajtó alá.Minden olyan meghitt,az idő lelassult,lázasan billeg öreg hintaszékjében.Én az asztalomhoz ülök,vontatottan kihúzom görgős székemet és elengedem magam.
"Emelkedj felül!Menni fog!C"sak koncentrálj!"Suttogtam.

Miért van az hogy mások csak leülnek és elkezdenek írni?A végére pedig több oldalnyi anyagot tartanak a kezükben?Nekik annyira természetesen jön ez az egész?Ők nem félnek h uncsi dolgokról írnak,hogy éppen senkit sem érdekel az amit ők oldalakon án fejtegetnek?Ti ennyire bíztok magatokban?Vagy csak éppen nem stresszeletek azon hogy jót kell hogy írjatok?
A teámhoz nyúlok,a számhoz emelem és a felszállóg gőzt üldözöm.Csak fújom és fújom egyre erőteljesebben,de nem törtinék semmi,a gőz kegyetlenül dűlöngél,ő is csak játszik velem.A toll mely eddig a kezemben heverészett magától felemelkedik és elgurul az asztal bal szélébe,majd az asztal sarkán megáll és golyós végét lelógatja.
-Mégis mire vársz?-kérdezem.
-Annyiszor hagytál már cserben,most se lepődnék meg.Elfordulok,otthagyom,hagy duzzongjon csak magában.Az ablakot kityitom, a havas ablakpárkányra rakom a bögrét.Az belesüpped a zavarbaejtően fehér hóba,a kicsiny kis hópelyhek már agőz fölött elolvadnak.Esélyük sincs.Kinézek.A város kivilágítva,a nagytemplom óramutatója lustán ér át a 12esre,mély harangszó csendül fel.9 óra.Az agyam teljesen kikapcsol,már teljesen máshol járok,hiába bámulom a szánkót húzó apukát és szőkén nevetgélő kislányát a szomszéd utcában.A hús téli szél,pirosra festi az arcom és még mindig tehetetlen vagyok.A teám eddigre már langyos,beemelem,az ablakot becsukom és leteszem a bögrét az asztalra.Köré apró tócsa gyűlik,ha nem törlöm le feláztatja az asztallapot.Dehát,et mégis kit érdekel ha nem tudok  semmit sem írni?
Ez csak egy,ez csak egy mellékes probléma.
 

 Itt hever előttem az angol teszt és érzem,hiába ülnék felette min.1 órát akkor se fognék fel belőle semmit.A suli kőkeményen elkezdődött,mindenki totál be van táblázva,és az időhiányos napok,hetek és hónapok újra  körükben teáznak.Hidegek,keserűek és hiába kevergeted bennük a cukrot, sose fognak felolvadni.
 

Érdekes látni,hogy mennyire más életet vezetünk.Valaki a rendetlenségbe és a rendszertelenségbe kapaszkodik,szomjazik az új és változatos dolgok iránt,mások pedig makacsul ragaszkodnak az ő kis tökéletes világukhoz ahol egyetlen porszem sem bújhat el a rá leselkedő gazdája elől.Az ember mint a sas csap le rá,ujja csücskére helyezi és hatalmasat fújva rá távolítja el kicsiny kis közegéből.

Úgy érzem annyi minden van még azon a bizonyos listán amit nem sikerült még kipipánom.Tudjátok az olyan kezdetű csekélységek mint:Egyszer ki akarok ugrani ejtőernyővel,egyszer itt és itt akarok huncutkodni.xDAz nem számít hogy ezek a vágyak milyenek vagy hogy mennyire megvalósíthatóak.De akkoris ott vannak a listádon és akkor is ragaszkodsz hozzájuk.Vagy nem?!Az 1 dolog hogy az egész élet szinte erről szól,kipipáljuk az ált.sulit,a gimit,a nyelvvizsgát,a jogsit,a szerelmet,a szenvedést meg mindent. Előttem van még x év hogy mindent megtegyek,kipróbáljak és megtapasztaljak mindent amit csak akarok,de akkoris.!Talán úgy 1 éve kötöttem szoros barátságot a Türelmetlenséggel éshát,nem nagyon hagy nyugodni.Úgy érzem sok tekintetben csak csoszogunk ahelyett hogy futnánk vagy legalább járnánk.Előttünk van az út,ott villog a távolban a Cél és mi még akkor is csak hurcoljuk magunkat a vastag betonon vagy várunk szépen,mert ott van az a bizonyos sebességlimit,a kegyetlen  20-as tábla mely kacagva jelenik meg minden 2 méteren,leállítva  rohanó vágyainkat.
 

Mostantól újra jön a rendszeresség.A kora reggeli kelések,a gyűrött ruhák a gyűrött testeken,a fanyar mosolyok a tükörben,a rohanó reggelik,és az éppenhogycsak bepakolt súlyos táskák.Az álmos arcok az 1.órán.A tompa gondolkodás,és a nyár siratása.

Hnap,szept.1 gyerekek.Feltudjátok ezt fogni?Az a legszomorúbb az egészben hogy mostmár tényleg tanulnunk kell.Muszáj mert nem lesz belőlünk senki.

Jönnek azok a bizonyos nehéz idők,meg kell barátkoznunk a változzással és bizonyos emberek "hanyagolásával".Uff.Már ma is szar lesz.:(

Évnyitó.Ezaz megint 1 évfolyammal kevesebben vagyunk.Mindenki fekete-fehér ruhája alatt nyűglődik és hallgatja a 2 órás beszédet,mely vagy  vers elemzéssel vagy a csillagok állássával van szépítve.Látom előre az állapotokat.A padon fekvést és a suttogást.Drága osztályfőnökünk izléses ruháját és a pattogást, a hadarást.

Tavaly mintha vártam volna a sulit.De azt kell,hogy mondjam,hogy tavaly óta is egy csomót változott minden és mindenki.

Fura lesz,na mind1.

Nem tudom lehet hogy csak az én gondolkodásmódom változott meg ennyire?Nem látom értelmét a szenvedésnek és időpazarlásnak.Ne csináljátok.Semmi értelme.Foglaljátok le magatokat máshogy,vágjatok bele új dolgokba,és hagyjátok a múltat.Ami megtörtént megtörént.Amit megtettél az már úgy marad.Voltál már szomorú,boldog,kiégett,túlfűtőtt,izgatott,unott,fáradt és életerős.Ejtettek már pofára,csalódtál emberekben,sírtál és nevettél.Volt amikor magabiztos voltál és sexi dee volt mikor senkinek se hitted el hogy jófej vagy,egyedi és 1 közülünk.Érezted már magad egyedül,de a barátok mindig ott voltak neked,csak néha te nem vetted észre őket.Beléptél 1 nyálkás burok közepébe és a saját makacsságodban fulladoztál.
 

Sokmindenen vagyunk túl.Mind.Nehogy azt hidd hogy egyedül vagy.Mindegyikünk más életet kapott a sorstól.Nem mi választottunk.Nem nem én akartam anyám gyereke lenni.Nem én akartam ide születni.Ezt kaptam.Ezzel kell megtanulni eggyüttélni.Nincs hiszti.Nem érdemes.Viszont az előtted álló életet te alakítod.De döntesz.Nem csak 1 út van.Nem csak 1 lehetőség.Meg kell tanulni eggyüttélni a világgal és elfogadni azt.Egyszerűen nem tehetsz mást.Ez a dolgod.Ezért vagyunk.