Itt hever előttem az angol teszt és érzem,hiába ülnék felette min.1 órát akkor se fognék fel belőle semmit.A suli kőkeményen elkezdődött,mindenki totál be van táblázva,és az időhiányos napok,hetek és hónapok újra körükben teáznak.Hidegek,keserűek és hiába kevergeted bennük a cukrot, sose fognak felolvadni.
Érdekes látni,hogy mennyire más életet vezetünk.Valaki a rendetlenségbe és a rendszertelenségbe kapaszkodik,szomjazik az új és változatos dolgok iránt,mások pedig makacsul ragaszkodnak az ő kis tökéletes világukhoz ahol egyetlen porszem sem bújhat el a rá leselkedő gazdája elől.Az ember mint a sas csap le rá,ujja csücskére helyezi és hatalmasat fújva rá távolítja el kicsiny kis közegéből.
Úgy érzem annyi minden van még azon a bizonyos listán amit nem sikerült még kipipánom.Tudjátok az olyan kezdetű csekélységek mint:Egyszer ki akarok ugrani ejtőernyővel,egyszer itt és itt akarok huncutkodni.xDAz nem számít hogy ezek a vágyak milyenek vagy hogy mennyire megvalósíthatóak.De akkoris ott vannak a listádon és akkor is ragaszkodsz hozzájuk.Vagy nem?!Az 1 dolog hogy az egész élet szinte erről szól,kipipáljuk az ált.sulit,a gimit,a nyelvvizsgát,a jogsit,a szerelmet,a szenvedést meg mindent. Előttem van még x év hogy mindent megtegyek,kipróbáljak és megtapasztaljak mindent amit csak akarok,de akkoris.!Talán úgy 1 éve kötöttem szoros barátságot a Türelmetlenséggel éshát,nem nagyon hagy nyugodni.Úgy érzem sok tekintetben csak csoszogunk ahelyett hogy futnánk vagy legalább járnánk.Előttünk van az út,ott villog a távolban a Cél és mi még akkor is csak hurcoljuk magunkat a vastag betonon vagy várunk szépen,mert ott van az a bizonyos sebességlimit,a kegyetlen 20-as tábla mely kacagva jelenik meg minden 2 méteren,leállítva rohanó vágyainkat.
