Nem tudom mennyire ismerős a hegyi levegő tűdőig hatóló tisztasága.És azt sem,milyen mikor a felők főlé kerülsz és úgy érzed szebb hely nincs is a világon.Nyugalom,fehérség,a lécek gyors siklása,a snowboardok kegyetlen hörgése.Jól döntöttem,hogy elmentem síelni.Kellett a környezetveáltozás,a hétköznapok unalmas, monoton rendszerességéből való kiszabadulás.Mikor a felvónóban himbálózva ülsz,és azon gondolkodsz milyen más lenne ilyen szabadon élni,boardozgatni,síelgetni,hüttés gözgombócot enni egy kis forraltborral kísérve és stb.stb.Mikor csak arra figyelsz,hogy külső él,belső él,fék, kisgyerek,szlalomozik,takarodj a pályáról kezdő, mert beléd csúszok.Mikor menő diú-lány,osztrák-magyar boardosok csatolnak fel röhögnek igazgatják a Burtonos cuccaikat.
A pálya közepén leülnek fotózkodnak,pihennek.A legprofibbak ugratón aratnak a kezdőbbek örülnek,ha sikerül lefékezniük és én odáig vagyok magamtól ha piros pályán meredek lejtőn is slalomozva jövök.Hogy Zsolt szavaival éljek:"Ez az élet babocsai néni!"A kemény,nehéz sícipők csattogása még most is itt verdes a fejemben,de itthon vagyok.Nem törtem el semmim,minden életben.Rájöttem,hogy érzelmileg kötődöm a bordomhoz,megtanultam vele tök menőn zúzni,és alap,hogy ha már egy snowboardot hurcolsz a kezedbe máris máshogy néznek rád.sőőőt ha lány vagy.XD...Hát voltak vicces pillanatok.Hallgattam zenét,no tanulás szivok is ezért most.Na de mind1.MEGÉRTE!
IMÁDOM BASSZAMEG!
