{Közben: (Stateless - Bloodstream) (Local Natives - Word News) (The Kooks - One Last Time) (Ellie Goulding – Guns and Horses) (Diana Krall-The look of love ) }
Úgy érzem csak vesztegetem az időmet és úszok ebben a végtelen betegségben. Semmi értelmeset nem csinálok, bár tudom, hogy ez rajtam is múlik, csak éppen ez a folytonos itthonlét már kicsit kikészít. Tüdőgyulladás. Ilyen se volt még, biztos egyszer kell. Mindjárt itt a karácsony és én még semmit nem vettem , vagy csináltam. Bár, ötleteim már vannak. Kicsit beárnyékolja ez a családi zűr az ünnepet. Lehet, hogy apával meg Dórával fogok karácsonyozni. De még nem tudom, egyik jobb mint a másik. Kicsit úgy érzem megint bolyongok. Kicsit megint eltévedtem. Rángassatok vissza, most megint kicsit sötét a világosság. Egyenlőre még nem tudtam felkelni, néha úgy érzem, hogy jobb, de aggódok. A valóság távol van, mintha megint álmodnék, össze-vissza minden hülyeséget. Nagyon szeretem. Most kezdem csak felfogni mennyire. Most már bele tudok gondolni milyen lenne nélküle. De nem akarok. Színt visz az életembe. Nem akarom elveszíteni. Benyomom a régi számokat az ipodomon, és nosztalgiázok. Megváltoztam. Jó irányba. Lehet, hogy nem annyira észrevehető, de nem is ez a lényeg. Én látom magamon. Jó irányt vettem és senki se téríthet le róla. Akármi is történjen mindig is tudnom kell ki vagyok és mit akarok. 22.45.Ilyenkorra már kihal a Facebook és az Msn is. Vagyunk páran, akik még itt tengődünk, de tudjuk, sok értelme nincs. Most kicsit fáj a jelen, le is vagyok törve mint látszik. Sajnos sok minden képes befolyásolni a gondolataimat, de főleg a kedvemet. De jól esne erre a keserű szájízre most egy citromos Gösser. Vagy egy spontán egészséges séta és kószálás a városban. Nem tudom, csak távol a szobámtól és Kecskeméttől. 2010.szilveszter. Az évet búcsúztatjuk, és a következőt ünnepeljük? Utálom a 2011-est. Jobban meg kellett volna becsülnöm ezt a szép számot, mert már nem írhatom le sokszor. Nem tudom mit tartogatsz számomra 2011, de hiszem, hogy a saját jövőnk kovácsai vagyunk. Én akarom irányítani az életem, nem engedhetem, hogy az Élet kezébe kerüljenek a dolgaim, mert akkor legtöbbször összekuszálódik minden. A sors csak a szerencsétlenek számára létezik, és én nem leszek az. Diana Krall-lal zárok, hogy kicsit megnyugodjak és pozitívabban lássam jelenlegi életem. Nem is értem, hogy tud ilyen gyorsan összeomlani minden. De everything is gonna be all right, mondanák az amerikaiak. Nem szabad nagyon elkeseredni, az idő múlik, a sebek begyógyulnak, és a kezdeti nehézséget felkarolja a jövő, és majd átsegít minket rajta valahogy.
Így nem is tűnik valóságosnak a külvilág, nem tudom elviselni a bezártságot, kikészít. Ágyba fekvés, gyógyszerek, unalom.
