különösen ajánlom egyik sorstársamnak aki a vonzalommal és ismeretlennel kötött barátságot:P
Mennyire számítunk szemétnek ha elvesszük azt amire szükségünk van?Ha egy másik emberben vagy ebernél találjuk meg azt amire most szükségünk van.Addig játszadozunk amig el nem érjük azt amit akarunk.És ilyenkor mi vagyunk a bátrak.Akik nem félnek kezdeményezni.A hirtelen elhatározásokból,meggondolatlan tettek lesznek.A tettekből pedig izgalmas vagy éppen gyötrő emlékek.És utána jönnek a kérdések.Miért kellett ezt nekem csinálni?Hát teljesen meg vagyok én őrülve?Most már jó?Kiéltem már magam?Megtettem olyan dolgokat amiket eddig még nem?
A válaszom:IGEN.Igen,megtettem.Csak az a baj hogy ez még mindig nem elég.Újra akarom..Egy új énem kezdem megismerni,és annyira tetszik ez a dolog hogy igazából sose hagynám abba.Akarom,akarom,akarom!!!!!!!!
Olyan vagyok mint egy türelmetlen kisgyerek akinek egy új sokkal izgalmasabb játékot adtak a kezébe.Addig akarok játszani vele amíg ÉN meg nem unom.És addigre már az önzőbe is átmentem.A saját boldogságomra törekszem és nem hagyom hogy az élet elfusson mellettem.
Nem emberek nincs idő tökölni.Ezt már a Rember Me-ből is megtanultam.Nem jut eszünkbe mennyire halandóak vagyunk.De akkor sincs idő.Ez az én életem.Én fogom irányítani.Nem pedig az élet fog engem.Annyit vergődtem már.Nincs kedvem folytatni.És ez nem csak arra a bizonyos témakörre tartozik.Elég mostmár.Tudom kik és mik kellenek nekem.És nem hagyom hogy eltűnjenek az életemből.
És ha véletlen elbizonytalanodnátok csak ennyit mondok:
„Keveset agyal,lazán cselekszik”(W.)
Egyszerűen nincs értelme tovább egyensúlyozni......:
