Mosanában nagyon el vagyok havazva,lassan a betegség is kezd rámtörni.Az idő hirtelen csapott le ránk,olyan hideg van mint télen.A kesztyűim még a kupi ködében,a csizmám a garázsban fagyoskodik.Kedves barátom megzúzta a lábát és nehezen viselem a napokat nélküle,a sok ribanc és nagyszájú közt próbálok életben maradni.Családi hacacáréból most is volt 7végén rendesen, de hogy kedves-mostohaatyám szavaival éljek:Ha ennek a családnak akarok a tagja lenni,NEKEM kell változtatni.S térdre ereszkedtem a nagyúr előtt bűnhödve,el is mondtam este 1-2 miatyánkot.
Rájöttem hogy egyes emberek akiket lebuzitunk Mizu testvérrel nem is olyan hülyék,se olyan meleg hajlamúak, hanem egész jó fejek.De sajna családi 4esünkbe hibák csúsztak és ez a hiba megint csak az idő.Nincs elég idő.Hála,azért az őszi szünet közeleg, az egyetlen túlélési támpont.
Tanulás,rohanás,veszekedés,stressz és mindez folyamatosan kezdődik előlről.Mintha egy kör peremén járkálnánk.
Holnap Gólyabál.Nem vettem sípot,nem szivathatunk annyira mint amennyire szeretnénk.De hét mi mindig megszívjuk.A mi évfolyamunk mindig szív.Mindig.Lassan kezdem megszokni.Nincs energiám és sajnáltatom magam.Bezzeg ilyenkor 9.be még könnyű volt az élet.De nem mennék vissza.Akkor még nem tudtam milyen a balatonpart este,a vizipipa mámorító illata,a citromos gösser.Nem tudtam milyen érzés 2 félig felnőtt pasit megfürdetni,hányásba lépkedni mezítláb.folyt köv.munkások dolgoznak
