Most...vagy nem...

 Na jó.Nem mondhatnám hogy a családom egyszerű.Bár nem tudom más családja milyen.A lényeg az,hogy ebbe most semmiképp sem fogok belemenni.A válási folyamatok során sok szív törik össze,sok ember válik rideggé.A válási folyamatok következményeképp pedig sok enbernek kell sok emberhez alkalmazkodnia.És nekem elegem van az alkalmazkodásból.Elegem van a tömegből,a zajból,az utazásból,az elfogadásból.Nem vagyok lázadó de lázadhatnék,lehetnék bunkó de azzal mit sem érnék.Kedves vagyok,mosolygok ha kell, az más más h mit várnak el.Fura ez a helyzet,és fura is lesz még egy ideig.Mások ezt nem értik.Hiába magyaráznám,benne kell élni és ahhoz képest hogy néha milyen szarul hangzik nem az, legalábbis nem annyira.Nincsenek nagy vágyaim és nincsenek nagy álmaim.Én csak önnmagam akarok lenni,sebek nélkül,nagy lehetőségekkel és tele tehetséggel.Ez jó is lenne így,ha normálisak lennének a körülmények.Bár ez is más,attól függ mihez hasonlítasz.Nem éhezem,az anyagiak jók,iskolába járok,nincs verekedés,nincs semmi erőszak max szóban de az már megszokott,ugye.Mindent meg kapok ami szükséges csak azt nem ami igazán kell.Hát igen.A béke és a nyugalom nagy urak.Az egyik a király a másik a királynő.Nos a mi világunkban sajnos a sakkészlet ezen bábui hiányoznak.De mi számít normálisnak?Hol vannak a határok?....Valaki megmondhatná.De tényleg.