A társaság új emberekre talált,változott a mi kis társadalmi helyzetünk.Buli,fiúk,filmek,zenék,koncertek,család,mozgás,hobbik,bizalom,szeretet és megértés, ezek lettek a jelszavaink.Sajnos az utoljára említett dolgok mennek a legkevésbé.Talán azért mert hibákat követünk el.Talán azért mert mindig lesz egy ellenvélemény.Talán azért mert egyszer felnövünk.
Konfliktusok márpedig mindig lesznek,mindig lesz egy védekezés és mindig lesz egy támadás is.Ezek általában egy helyen élnek.A kérdés az,hogy ki és hogy kezeli a helyzetet.De a nagy ellenkezésnek egyszer véget kell érnie.Muszáj mert,ha nem, nincs továbblépés.Az meg nem megodás hogy:"most ne"és hogy:"haggyjuk"!Meg kell beszélni,meg kell érteni, el kell fogadni.Meg kell próbálni elfogadni a másik véleményét.De talán a másikat is el kell fogadni úgy ahogy van?Minden hibáját?Minden hülyeségével együtt tudnunk kéne szeretni?Erről szól a minden feltétel nélküli szeretet?És ha igen,miért?Hisz ez egy nagyon nagy feladat.Ki képes erre?Kik képesek erre?Korfüggő vagy nem?Mivel jár?Hogyan kell?
Erre a sok kérdésre bizonyára kevesen tudnak felelni.Én csak azt tudom hogy ez a szeretet őszínte és belülről jön,a szívünk legmélyéről.És ami a legfontosabb észre se vesszük.Mert ez természetes.
