KÖNYÖRGÖM, CSAK INDULJ MÁR EL.
Azt mondod nem félsz, csak odafigyelsz másokra. Hogy igazából nem is tudod, hogy akarod-e ezt az egészet, de még arra se vagy hajlandó, hogy kiderítsd és továbblépj ha kell. Toporogsz egyhelyben, ahelyett, hogy belevágnál valami újba, valami izgalmasba és másba. Nem tudom miért jó ez neked. Szenvedni, nézni, hogy rohan el az idő melletted, és a lehetőségeid mellett. Csak magadra hallgatsz, azt hiszed, hogy azért mert te jó tanácsadó vagy magaddal is tudsz bánni. Hát nem tudsz. Igazából, kezelhetetlen vagy ilyen téren. Nem hiszem, hogy teljesen kiépült az az éned, aki sokunknak már megvan. És ha belegondolok, nélküle én is félnék.
De ha egyszer majd ráébredsz, hogy elcseszted ne minket hibáztass, mi mondtuk több ezerszer. Nincs értelme már küzdeni. Kellesz ennyi a lényeg. Nem kell hódolók sorozatát begyűjteni. Egyszerűen nem engedheted, hogy lecsapják a kezedről még akkor sem, ha nem vagy biztos magadban. Ne félj a kudarctól, légy bátor és lépj előre, csak egyet. Annyi is elég.Ezzel nem veszted el önnmagad és az elveidet. Ez nem megalázkodás és meghajlás csak egy döntés. Egy cselekedet amit be kell vállalni,ha megvan a cél...Mert most már te jössz.
Senki se fog hibáztatni ha nem jön össze, csak adj esélyt magadnak. Arra, hogy képes vagy többet adni, és hogy felgyalogolsz a harmadik emeletig.
(Nem tudom miért foglalkoztatnak ennyire ezek a dologok.Hisz,sok közöm nincs hozzájuk azon kívül, hogy végighallhatom őket és megpróbálok tanácsot adni. Lehet, hogy azért mert megoldatlanok .Nincsenek lezárva, és én a végső lépésig nem tudom elereszteni őket. Egyszerűen ilyen vagyok és kész.Addig foglalkoztat amíg nincs meg az eredmény. Akár rossz,akár jó. Akár boldog,akár boldogtalan.)
