A nap 7ágra süt odakinnt de én csak a nyitott ablak mögül gyönyörködöm benne.Eljött a tavasz amit annyira vártunk.Mikor lazán sétálhatunk egy kardigánban vagy ingben.Feltehetjük menő napszemüveigeinket,szabadon futhatunk az áldott Margit szigeten elszigetelve a megszokott őrült unalmasságtól.A rózsaszín orchideám tüntetően fordul el az ablaktól,biztos nem akarja látni az ablakra ragadt tavaszi szöszt,mely oly sok embernek okoz bosszúságot.
Bárcsak lenne mire emlékeznem.De nincs.
A tetőn ülve okosabb lennék?Nem.
A tengerparton köveket dobálva megvilágosodnék?Talán.
Érdemes lenne olyan dologba belekezdeni aminek hosszútávon nem lenne értelme?Nem igazán.
Enyhítene valamin?Igen.
Érdmes oda vágyni ahol ugyse lehetünk?Nagyon nem.
.jpg)
Tényleg muszáj nemet mondani a Lehetetlennek?
Sajnos igen.
