Rájöttem hogy az élet akkor válik izgalmasabbá ha olyan dolgokat teszel meg amiket eddig nem mertél....vagy nem akartál.Akkor tudsz belevinni bármi újat ha mersz és akarsz.Én akarok és mostantól merek.Fogok.Sokan mondják:"egyszer élünk"én ehhez annyit tennék hozzá hogy egyszer élünk de akkor ésszel...közeli barátaink a határok midig megállítanak de ezeken lehet engedni.És ha engedsz könyebb.
Sok dolgot azért nem teszünk mert félünk az ítéletektől.Én utálom az ítéleteket.De rájöttem hogy én is tele vagyok velük.És épp most,ezeket bogozom ki és pont ezért kezdem lebontani az összes falat amit fölépítettem.Minek?akkor tudok tanulni a hibáimból ha el is követem őket nem?!
Hát gyertek hibák,most még van időm tanulni.Van elég időm ahhoz h kialakuljanak a tulajdonságaim.Van elég időm tapasztalatokat gyűjteni.Mert azok nélkül elvesznék a nagyvilágban.
Ez a vicces a mai világban.Lehet h a suliba megtanulod azt hogy mi a fájdalom.Pl.romeó és jólia.1000-es történet 2 fiatlról akik belehalnak a big love-ba.De átértezni milyen az mikor elhagynak,milyen az amikor te hagysz el másokat.Erre senki se tud megtanítani.Csak te saját magad, hogy mégis ezt hogy kell kezelni.Sok olyan dolgot tanulunk meg amire sose lesz szükségünk.Viszont szerintem sokkal többet kéne beszélgetünk mert ez lehet h sokkal fontosabb mint 5 keresztben a dóhely.
Mert végülis mind félünk.Mármint mi 15-16-17-18 évesek és még a fellnőttek is.Mi lesz ha nem lesz belőlem semmi?és ahogy viccelődünk hogy mi lesz a new york-i magyar kukások?És ilyenkor.Ilyenkor jönnek a barátok.Akik segítenek és megértenek.Nem ítélnek el.Átérzik a helyzetedet.Önzetlenek és ugranak is ha hívod őket.Kritikusok de ott vannak,biztos kikötők a viharban...
