Apró pontok a világegyetemben

  Sokszor úgy érezzük, hogy csak mi vagyunk. Az mi éltetünk, a mi családunk, a mi barátaink, a mi iskolánk, a mi városunk. Nehéz kitekinteni. Az emberek nagyrész csak a saját ügyes-bajos dolgaikkal foglalkoznak és nevetségesen hangzik, de nem gondolnak bele a lényegbe, nincs idejük ezzel foglalkozni.

A szobám talán kétszer öt méter. Az asztalom és az ágyam között nincs összesen egy méternyi hely. Az ajtót nem tudom teljesen kinyitni, mert mögötte van egy kacatokkal teli kosár, a szekrényemben hatalmas a  kavarodás. Ismerem minden sarkát, az összes karcolást az íróasztalomon, az összes repedést a sárga falon.
A házunk 300 négyzetméter. A belvárosban található, de kellemes, csendes környéken. Van egy kicsi kertje, egy alacsony padlása, egy kacatos garázsa, és egy pincéje a maradék 10 helyiség mellett. Szeretem, sajátos és illik hozzánk.
 Kecskemét területe 32136 ha, a lakosok száma 111428 fő. Egy vagyok közülük. Kecskeméti vagyok. Tudom, hogy minden délután a városi népdalt csilingelik a  városháza harangjai és imádom a borutca mámoros hangulatát nyáron. 
  Magyarország. Területe: 93.030 km2, a lakosság száma: 10 197 119 fő. Egy vagyok közülük, magyar vagyok. Délben harangszót hallgatok a nándorfehérvári események következményeképp, büszkén viselem a kokárdát március 15-én, és fejet hajtok augusztus 20-án Szent István előtt.
   Lehet a mai helyzetekkel takarózni. De te még akkor is magyar maradsz. Ide tartozol. Ezt sose feledd. Ne tagadd le a hazádat. Néhányan örülnének, ha itt élhetnének, ők nap mint nap megküzdenek a büszke magyar létért. Értékeld, hogy mi különbözünk. Egyesek a teájukra büszkék, mások a csokijukra, mi pedig a paprikánkra. Nálunk december 6-án jön a Mikulás, mi feketében gyászolunk, a mi tengerünk a Balaton, a mi himnuszunk szomorú, de gyönyörű is egyben. A történelem során annyiszor kellett szenvednünk, annyiszor voltunk elnyomva, még ez se segít abban, hogy kicsit összetartóbbak legyünk? Vagy ez már a kapitalizmus hatása? A magán tulajdon és az "enyém világa"?
 Tiszteld a hazádat, hisz annyi mindent élt már meg ez az Ősanya. Ne szidd. Sose felejtsd, hogy ki vagy és, hogy honnan jöttél.
Európa. A kultúra világa, mondani szokás. Területe 10 508 000 négyzetkilométer. 2001-ben Európa népességét körülbelül 666 és fél millió főre becsülték, ami a Föld népességének egy hetede. A Föld népességének mindössze egy hetede. Egy vagyok közülük, európai vagyok.
Felismerem az olasz csizmát a térképen, látom Anglia önző elhatároltságát és felismerem Oroszország félelmetes hatalmasságát. Tudom, hogy a spanyolok kasztanyettával táncolnak, hogy Hollandiában sok a jelképpé vált szélmalom, hogy a franciák reggelenként az Eiffel-torony körül kocognak, hogy a cseh sör az egyik legjobb, és hogy az észtek igazán szép emberek.
Nagyon különbözünk, mi európaiak, mind virtusban, viselkedésben, kinézetben, életfelfogásban. Ez  a világ egy amerikai számára kincs lehet ennyi féle országgal és teremtménnyel. Ezek vagyunk mi, a különböző európaiak.
  

 A Föld. A Naprendszer ötödik legnagyobb bolygója, a Naptól számított harmadik bolygó.
Több millió faj, köztük az ember élőhelye is.  A Föld a világegyetem  egyetlen olyan bolygója, amelyről tudjuk, hogy életet hordoz. Az egyetlen olyan hely, ami életet hordoz. Földi vagyok, a bolygó összes teremtményével együtt, élek. Földlakó vagyok, egyetlen apró pont a világegyetemben.
  Mondhatnám, hogy a testvérem az összes ember. A kínai, az afrikai, a japán, az eszkimó, a brazil, a japán, a norvég, a német. Az összes hazug és csaló, az őszinte, a képmutató, a félénk, az összes bátor, az összes gyilkos, és összes ártatlan. Ez a helyes kifejezés vagy inkább csak az illő? De ha nem testvérek, akkor mik vagyunk? Ismerősök, társak, barátok, egy nagycsalád. Vagy ellenségek? Mert ez az önző enyém világa?
   A Naprendszer külső körülményei a várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezután a mind fényesebbé váló Nap el fogja tüntetni a bioszférát. Akkor mi lesz nagy emberiség? Mit fogtok csinálni? Egyáltalán fogtok e valamit csinálni és küzdeni az Életért? A válasz remélhetőleg az egyértelmű igen. Az embernek ösztönös tulajdonsága védeni saját életét. De nem csak neki, az állatoknak is. Szerinted mégis miért kapod a kezed az arcod elé, ha veszélyt érzel? Miért fogod be a füled, ha valami nagyon hangosat hallasz? Miért csukod be a szemed, ha túl nagy a fény? Egyszerűen miért nem vagy képes belenézni a Napba? Azért mert önkénytelenül véded magad. Azért születtél, hogy élj, és ha szerencsés vagy, minden lehető körülmény körülvesz, ami csak ezt támogatja. Ne dobd el olyan könnyen, csak egy életed van.
   És most jön egy érdekes gondolat, a mennyország. Egyesek szerint igen, egyesek szerint  pedig  nem. De ha belegondolunk ez a következő nem?  Mi ezt mindig valahol az égbe helyezzük el. Ott ül a sok-sok angyal, Szent Péter mosolyogva vár a megnyugvás kapujában, Te belépsz és kezet fogsz Istennel. Ott vagy valahol a világűr és a földi lét között. Lebegsz, az örökéletű lelkeddel.
  Világűr. A már sokszor említett Tejútrendszer. Feketeség, oxigénhiány, világító égitestek, az örökmozgó aszteroidák. Mégis hogy éreznéd magad egyedül a föld légkörén kívül? Magányosan, lebegve.? Bár, gyors halál lenne, egy könnyű fulladás.(de ha átgondoljuk még előtte). Kiráz a hideg már Föld  összképi látványától is, a  fényes zöld bolygó, a nagy sötétségben. A haza, az otthon. De itt vagyunk, a Nap, a nyolc fontosabb bolygó és a 144 Hold végtelenségében. Fényévnyire a többiektől emberi években számolva több tíz, száz évre egymástól. És te még azt mondod, hogy öt perc milyen sok. Vagy nem? A Föld csak egy alkotóeleme a Tejútrendszernek. És még ott sem találták meg a Vége feliratot.
 Mekkora ez a világ? Hol vagyunk mi? Annyira nehéz ezt elképzelni és annyira félelmetes.
  Közeledünk az elérhetetlen felé, hisz a Naprendszernek csak egy része a Tejútrendszer. Ezen kívül még sok milliárd van. És ha még igaz is, hogy a Tejútnak nincs rajtunk kívül élő tagja akkor ott a tömérdek más galaxisban? Ott is kell valakiknek lennie, akik élnek. De ők is emberek? Vagy valami mások? Ott ér varázsolni? Megy a gondolatolvasás? Ezek a gyakori és gyerekes feltételezések,képzelgések mostanában. De hát mégis minek kéne eszembe jutnia?
Mégis mi lehet ott? Rettegek a választól.

 Nem lehetek mindig csakis én. Nem vagyunk állandóan mi. Viszont ők, örökké létezni fognak.