Ki tudja megmondani hogy mi a helyes?Egy kivülálló?Egy belsőember?Egy normális?Vagy egy idióta?Kinek van igaza?Mit kell tennem?...Mondjatok valamit!Most nekem kell más érzéseivel foglalkoznom?Vagy egyátalán ők foglalkoztak az enyémmel?Hol a határ és meddig mehetek el?Belefáradtam.Egyik "okos" papol a másik "okossal" h mit kéne tennie, na ne márr!Az egyik az első házasságát rombolta össze(amiből én vagyok)a másik a másodikat amiből 3 öcsém van.Akik hiányoznak.És akiket szeretek.És a másik okos választás elé állít a híres :Vagy ő(K)vagy én.Hát kabja be.Ha felnőt fejjel nem olyan érett h engem megértsen szarok rá.Tini fejjel én lehetek önző és nekem sokkal több lehetőségem van arra hogy rosszul döntsek.De neki már nincs lehetősége.Vagyis van de nem akarom h legyen.Elég,nem akarok semmi újat.A régit akarom boldogan.Boldogan.

 Na jó.Nem mondhatnám hogy a családom egyszerű.Bár nem tudom más családja milyen.A lényeg az,hogy ebbe most semmiképp sem fogok belemenni.A válási folyamatok során sok szív törik össze,sok ember válik rideggé.A válási folyamatok következményeképp pedig sok enbernek kell sok emberhez alkalmazkodnia.És nekem elegem van az alkalmazkodásból.Elegem van a tömegből,a zajból,az utazásból,az elfogadásból.Nem vagyok lázadó de lázadhatnék,lehetnék bunkó de azzal mit sem érnék.Kedves vagyok,mosolygok ha kell, az más más h mit várnak el.Fura ez a helyzet,és fura is lesz még egy ideig.Mások ezt nem értik.Hiába magyaráznám,benne kell élni és ahhoz képest hogy néha milyen szarul hangzik nem az, legalábbis nem annyira.Nincsenek nagy vágyaim és nincsenek nagy álmaim.Én csak önnmagam akarok lenni,sebek nélkül,nagy lehetőségekkel és tele tehetséggel.Ez jó is lenne így,ha normálisak lennének a körülmények.Bár ez is más,attól függ mihez hasonlítasz.Nem éhezem,az anyagiak jók,iskolába járok,nincs verekedés,nincs semmi erőszak max szóban de az már megszokott,ugye.Mindent meg kapok ami szükséges csak azt nem ami igazán kell.Hát igen.A béke és a nyugalom nagy urak.Az egyik a király a másik a királynő.Nos a mi világunkban sajnos a sakkészlet ezen bábui hiányoznak.De mi számít normálisnak?Hol vannak a határok?....Valaki megmondhatná.De tényleg.

Hát gyerekek nem akarok Billy bácsi lenni és osztogatni nektek az észt.("Gyerekek ne vegyetek drogot.Legyetek világsztárok és megkapjátok ingyen!")Most jönnek a tapasztalatok.

Túlvagyok egy sikeresnek mondható osztálykiránduláson és úgy gondolom sokat tanultunk egymástól.Rájöttünk hogy a nagy fogalmak egymás következményei nincs semmi ami megszakítaná a láncot.Ilyenekre gondolok mint pl:önismeret,szerelem,halál,elfogadás,élet,hazugság,álmok,valóság,felnőtté válás..Mind egymásba kapaszkodnak.És ők nem olyanok mint mi.Nem eresztik el egymást.

Csak ültünk a tűz körül és ilyen nagy szavakkal dobáloztunk persze poénokkal is megvoltak fűszerezve de érezhető volt a komolyság is.Figyeltem az arcokat.Nehezükre esett beszélni.Nem néztek fel.A tűz megadta a biztonságot.Szerintem az összes fogalomról elmondható volt h nehéz.Nehéz a barátság.Nehéz megismerni és elfogani önnmagad.Nehéz elfogadni a másikat de könnyű benne megtalálni a hibát.Az egy dolgok h az emberek nagy része meg van áldva ilyen bölcs gondolatokkal csak az a baj h ha magunról van szó az MINDIG MÁS.Hisz ez én vagyok nem?vagyis ki is vagyok én?Mit szeretek?mit várok el magamtól?Mi a rossz bennem és mi a jó?

Hát akkor most ÉN jövök.Szerintem nem vagyok csúnya de igazán szép se.Nem vagyok hülye de egy lángész se.Nem vagyok szegény de gazdag se.Ebből talán annyi a megállapítható h én egy ELLENTÉT vagyok.Mindenki egy ellentét.De az könnyű ha így állok hozzá.A szintek nem ugyan azok.És ez a sorsdöntő, a határ a 2 ellentét között.Mikor billen erre vagy éppen arra a libikóka?

Nem fogok most mindenbe 100%ig belemenni de 50%-ig se.Majd kiépülök és keresem a véleményem.Keresem hogy ki vagyok.De azt már tudom ki nem akarok lenni.És talán,talán ez lenne a kezdet?Kizárásos alap.Mint a tesztekben.pl:

Ön melyik ételt nem szereti?

a)palacsinta

b)gulyás leves

c)pacal

d)csoki

Nos tehát.Mint látjuk a példa elég parasztos.Tudnotok kell én mindenevő vagyok..(szinte)Nem vagyok finnyás és nem vagyok ételturkálós.Szóval...a palacsintát szeretem és a csokit is.Mert hát,azokaz mégis ki nem szereti.?!(most ne mond h te!ha meg így van próbálj velem azonosulni!)Maradt a gulyás leves....és a pacal.akkor már inkább a leves.Szóval megvan az eredmény:A PACAL....az életünkbe tuti sokszor ezzel a mondszerrel fogunk dönteni.Tuti.De úgy gondolom nem az a lényeg h mi alapján döntesz,hanem az h mi lett a végeredmény és az egyenlet során feléd mutat-e a kacsacsőr vagy éppen egyenlőségjelet kaptál.

Mára ennyi emberek.tudnék még írni csak nem tom mennyire fogjátok amit mondani akarok.és nem tudom hány százaléka hülyeség azonak a dolgoknak amiket most összehordtam.:D

bye kis filozófusok

A társaság új emberekre talált,változott a mi kis társadalmi helyzetünk.Buli,fiúk,filmek,zenék,koncertek,család,mozgás,hobbik,bizalom,szeretet és megértés, ezek lettek a jelszavaink.Sajnos az utoljára említett dolgok mennek a legkevésbé.Talán azért mert hibákat követünk el.Talán azért mert mindig lesz egy ellenvélemény.Talán azért mert egyszer felnövünk.

Konfliktusok márpedig mindig lesznek,mindig lesz egy védekezés és mindig lesz egy támadás is.Ezek általában egy helyen élnek.A kérdés az,hogy ki és hogy kezeli a helyzetet.De a nagy ellenkezésnek egyszer véget kell érnie.Muszáj mert,ha nem, nincs továbblépés.Az meg nem megodás hogy:"most ne"és hogy:"haggyjuk"!Meg kell beszélni,meg kell érteni, el kell fogadni.Meg kell próbálni elfogadni a másik véleményét.De talán a másikat is el kell fogadni úgy ahogy van?Minden hibáját?Minden hülyeségével együtt tudnunk kéne szeretni?Erről szól a minden feltétel nélküli szeretet?És ha igen,miért?Hisz ez egy nagyon nagy feladat.Ki képes erre?Kik képesek erre?Korfüggő vagy nem?Mivel jár?Hogyan kell?

Erre a sok kérdésre bizonyára kevesen tudnak felelni.Én csak azt tudom hogy ez a szeretet őszínte és belülről jön,a szívünk legmélyéről.És ami a legfontosabb észre se vesszük.Mert ez természetes.

 100 Év tapasztalat