Az okosok szerint létezik egy módszer.Csukd be a szemed,kapcsolj ki és képzelj el egy kertet.Hogy hol vannak a fáid,a virágaid,a sűrű bokraid.Ha ez meg van, figyeld egy kicsit.Elég zöld a fű vagy teljesen kiszáradt?A virágaid a földet bámulják vagy boldogok és a napot kémlelik?A fád életerős és menedéket adó vagy éppen korhadóan áll az apró világod végében?
Azt kell hogy mondjam,hogy az enyém elég fruszrált és gabalyos.A fű túl magasra nőtt,teli van gazzal.A virágok alig látszanak ki a nagy bozont tengerében.A fám jó magasra nőtt és életerős de letörték az ágait.A bokromat egy gyönyörű futónövény folytogatja,mely most még jól muatat,de a végén úgy is ő gőz ha nem tépem le gyorsan.A kerítést amit tavaly köré húztam az utóbbi időben csak nagy munkával sikerült lebontanom.De úgy érzem megint kezdem körülkeríteni,és lezárni olyan emberek előtt akik összerobolhatják az én omladozó de biztonságos kis kuckómat.
Ne engedjetek megint elveszni.Vagyis.Én nem engedem magam elveszni.De könyörgök álljatok mögöttem mert úgy érzem a támasztópilllérek amik eddig tartottak megint kezdenek összeomlani.Szétroppannak körülöttem ha nem vigyázok rájuk.
