"Önbizalom nélkül elveszik az egyéniség 
Önbizalom mellett elveszik az eretnekség
Bíztatván őt erősödik az emberiség
Elhagyván őt kitör a kegyetlenség."
(W.)
Nem tudom mi a baj velem.Mintha elvesztek volna az ötletek és érzések melyeket egykor a kincsesládámba rejtettem.Eszeveszetten,kétségbeesetten keresem őket,kutatok a kulcs után de nem emlékszem hova rejtettem.Talán az ágy alá?Vagy a fiók félreeső sarkába?A könyvespoc mőgé vagy az összegyűrt ruhák kupaca alá?
A témát elvetem, és próbálom túltenni magam a veszteségen.De ott kavarog bennem a kérdés:mi lesz ha sose találok vissza?ha örökre elkavarodott a 7köznapok rohanó marcangolása között?!
A megoldás csak hetekkel később érkezik,egy tavaszi,friss szellővel.Éppen az ágyban szenvedek,hallgatom a szomszéd értetlenkedését,a kocsik morgó vonaglását és rámtalál.Megpihen arcomon,válaszok nélkül, és ráébredek.A takarót ledobom és az írósztalhoz sietek.Szembekerülök a faliújsággal és ott van,kék kör alakú tűvel a közepére szúrva a nehéz de egyszerű ezüst kulcs,a ködbeveszett.
Hogy lehet hogy eddig nem vettem észre?Hisz itt csüngött hetekig.Ki kellet volna szúrnia a szemem.De én minden reggel és este keresztülnéztem rajta.Vagy talán nem is akartam látni?!
A kulcs felé nyúlok bátortalanul de egyben határozottan.Meg fogom érinteni,a kezembe fogni,majd kinyitni vele a ládát,hogy mindent visszakapjak amit eddig elvesztettem.Újra önnmagam leszek,és visszanyerem a lehetetlent.Azonban tervem dugába dől amint a kulcshoz érek:az eltünik.Újra.És én csak bámulok előre.Mi történt?Már megint mit csináltam rosszul?Én voltam,csak magamat hibáztathatom.Semmi vagyok,egyedül vagyok és úgy érzem senki se segíthet rajtam.
"Önbizalom nélkül elveszik az egyéniség
Önbizalom mellett elveszik az eretnekség
Bíztatván őt erősödik az emberiség
Elhagyván őt kitör a kegyetlenség."
(W.)
