Lövés.Újra újra és újra.Léptek közelednek.Az ajtó nekicsapódik a falnak és az óriási testből hangos üvöltés szólal meg:
-Hol vagy?
Semmi válasz.Próbáok egyre kissebbé gömbölyödni,a levegőt eszeveszetten kapkodom,fejem a sarokba eröltetem.
-Úgyse menekülsz kisszivem.Jobb lenne ha eljőjönnél, essünk túl rajta.
Nem!Nem!Nem akarok meghalni.Nem itt és nem most.Csak ne egyedül.Hogy kerültem én ilyen helyzetbe?Mit tettem?
A legszomorúbb az,hogy igazából semmit.Rosz helyen voltam,rossz időben.Pontosan 1 órával ezelőtt a Nándor utcában.Ez a férfi meggyilkolt 1 férfit a szemem láttára,én pedig csak elfutottam,segítségért kiáltva,de úgy látszik nem voltam elég gyors.Most egy elhagyott lakás konyhaszekrényében kuporgom,egy kuka mellett.
Milyen büdös és még a banán héj is itt rohad már mióta.Hát komolyan én teljesen hülye vagyok.Lehet hogy 10 percen belül már élni se fogok és ahelyett,hogy eszembe jutna éltem minden fontos,helyes-rossz,fájdalmas-boldog emléke azon gondolkodom,hogy milyen bűz van.Hát ez jellemző rám.
-Ne félj már ennyire kislány!Megigérem,gyors leszek és kegyes.
De kedves.Bár,igaz ami igaz.Ha már úgyse menekülök így lenne a legkorrektebb.
Hogy mit hagyok itt a világnak?Mit tettem én az emberiség fejlődéséért?!Semmit,legalábbis eddig nem sokat.Pedig most terveztem,elsőéves orvoshallgató voltam.Vagyis még vagyok.De ha így folytatom....Na mind1.
A családom,és a barátaim.Ne őket nem akarom itt hagyni!Ők a mindenem!Neeem!Hirtelen fájdalom hasít a szivembe.Annyit fognak szenvedni neee...Még annyi mindent nem próbáltam ki:nem voltam Amerikába,Indiába.Nem bungee-jumpingoztam és másztam meg a hegyemet.Nem mondtam meg apának,hogy becsülöm,se Katának,hogy ő a legjobb barát a földön.Sose kóstoltam meg a pacalt,nem jártam mezitláb az utcán,nem csináltattam tetkót,nem úsztam át a Balatont,nem buktam vizsgán,nem öleltem meg anyát mielőtt eljöttem otthonról...
-Na mostmár elég!Hol rejtőzöl!Mutasd meg magad!
Még az utolsó perceimet is el akarja venni tőlem?!Kösz szépen.Kituja lehet,hogy most világosodom meg.Na meg fel kell készülnöm.Szeretném,ha Szt.Péter beengedne azon a bizonyos kapun.Ezért:lécci Istenem bocsásd meg amikor gimibe azt mondtam Istvánnak,hogy egy jellemtelen,okoskodó,idióta akit nem érdekel más csak a....szóval tudjátok.Azt is mikor azt mondtam anyának,hogy utálom mert nem engedett el 1 buliba.Pedig őt szeretem az egyik legjobban a világon.Ja meg azt is mikor Nellit megbántottam,annak ellenére,hogy csak rajtam akart segíteni.És istenem azt is bocsásd meg,hogy nem voltam odadó hívőd,hogy nem jártam templomba,és hogy nem voltam elsőáldozó.
Az öldölkő féfi mintha itt járkálna.Pontosan itt.Az üres poharakat leborítja az asztalról,azok ripityára törnek a koszos kővön.Hát így hullik szét az én életem is?Ennyin múlik az egész?Én aki kisebb bűnökön kívül semmi rosszat nem tett nekem kell távoznom?Természetes,alapvető hibákat követtem el,olyat,melyeket mindenki más.Erre ezt kapom.Meg fogok halni,és egy olyan ember mint ő tovább él,és folytatja azt, amit elkezdett.Ilyen igazságtalan lenne az élet?Ilyen kegyetlen?
-Na jó.Leülök és addig várok amíg elő nem jössz.Időnk mint a tenger picinyem.
Semmi mocorgást nem hallok kívülről,a használható levegő fogy.Mégis mit kéne tennem?Ti mit tennétek a helyemben?Ugorjak elő és haljak hősi halált?De mi nevében?Azok akik így végzik valamiért vagy valakiért tették.Én miért tenném?Vagy mi nevében?Magamért?Ez a sorsom?Isten tényleg ezzel tanítaná az embereket?Ezzel a pédával?a jó meghal a rossz továbbél?Ha igen,hát legyen.
Egy határozott mozdulattal kibújok a szekrényből, a férfi mosolyogva ül a poros asztalnál.Előrébb lépek,ő föláll majd megszólal:
-Tudtam,hogy nem birod ki.
Az üvegszilánkok még appróbra törnek súlyom alatt.Felemelem a tekintetem,magával a pisztolycsővével találom szembe magam. De az életem nem pereg le a szemem előt.Nem látok semmit csak azt.Ez egy jel?Vagy csak én vagyok ennyire dilis?
A ravaszra tesz az ujját.Becsukom a szemem:Ég veled világ...
Azonban még mindig ott állok.Sértetlenül,lövés nélkül,sebek nélkül.Csak a töltény koppanását hallom a távolból.A férfi értetlenül néz,a fémgyilkos elgurul, követjük szemünkkel.Az idő lelassul,majd a férfi megszólal:
-Fuss!
Nem értek semmit.Az előbb még arra várt,hogy kinyírjon.Könnyek csillognak fekete szeme körül.
-Fuss már!üvölt rám sírva és tanácsát megfogadva rohanok haza,a biztoság másvilága felé.
