Teljesen átlagos éjszaka volt.A kutyák ugyanúgy ugattak és a hold kifli formát öltve ékesítette az eget,esélyt se adva a csillagoknak.
Nem gondoltam,hogy bármi is történik,de rátaláltam.Megvan az ajtó,a lehetőségem egy másik életre.De mégis miért álmodozom?Hisz,azt se tudom mi van mögötte.A lambéria felfeszítve,már látszik a kilincs.A csavarok feldaták a szolgálatot,mintha csak biztosítani akarnák az utat számomra.Lassan,vontatottan ráteszem a kezem a mágikus tárgyra. Remegek.Biztos,hogy akarom én ezt?Nem elég az, ami itt van?Amit eddig felépítettem?Kinyitom az ajtót és majdnem összeesek a vakító fénytől.Tudja,az összes titkom,ismeri az összes érzésem.Nem érdekel,belépek és hirtelen minden elsőtétül.Pár perc múlva a szemem kipattan,és egy hang suttog a fülembe:
-Miért nem elégszel meg azzal amid van?Miért kell több,több és több?...-és ez folyamatosan ismétlődik.
Zúg a fejem!Hova kerültem?!Itt nincs már fény,nem érzek semmit.Nincsenek illatok,nincsenek hangok,nem látok semmit.Még a talaj is mocorog alattam.Nem találok semmi kapaszkodót.Nincs kiút.Elvesztem,és már nem jutok vissza.Keresem a fényt de ő nem talál engem.A lélegzetem felgyorsul,oxigénért kiált,mindhiába.Mi ez a hely?!Hogy kerültem ide?!Pánikszerűen matatok a kiléncsért nyúlva.Az ajtó zárva.
-Engedj vissza!Könyörgök!VIssza akarok menni!
Nincs nálam a kulcs,pedig más megoldás nem lehet.Püfölöm az ajtót,a levegő kezd lehülni,a távolból mintha szél fújna.
-Hát nem érted?!Nincs kulcsom!Nincs nálam a kulcs!-már üvöltöm.A folytonos suttogás abbamarad és egy éles hang szólal meg:
-Te vagy a kulcs.
A dolgok teljesen összekuszálódtak a fejemben,még a mondatot se értettem.Egyszer hangzott el,csak egyszer, ellentétben az előzőekkel,de zavarodotságomban nem bírtam felfogni.
-Ezzel meg mit akarsz?!-kiáltottam hisztérikusan.
De a hang nem szólalt meg tőbbé és tovább vergődtem,segítségre várva.
