..nem kapaszkodhatok olyan dologkba amik nincsenek.csak tovább kínzom magam.kétségbeesetten szorítom a fogódzókat, de azok mindig kicsúsznak a kezem közül.elég.túl kéne lépnem a múltban hagyott fájdalmakon.a baj csak az,hogy a jelenem részei.
sok plusz súlyt pakoltak már a vállamra.azért bírtam el mert kellett.nem volt lehetőségem.nem lehet egyszerűen kilépni az életedből és abbahagyni.de nem is ez az amit én akarok.ha tudnám pontosan hogy, mit,kit,miért és hogyan.
ma felfedeztem a porszemeket a falamon.csak bizonyos nézetből és fényből látszanak.most megtaláltam őket...nem rejtőzhetnek.eddig is ott voltak és ezután is ott lesznek.hiába álcázzák magukat.
nem tudom mi segíthetne de komolyan.gondolotam az utazásra,új helyekre,ismeretlen emberekre de...?az lenne a megoldás hogy egy elhagyott vagy zsúfolt téren vagy parton pakolgatom a nehéz köveket amik úgyis eltalálnak egyszer?vagy képes lennék őket ott összetrörni?úgy hogy közbe senki se lássa?
ki kéne írtanom az összes ködös-fájdalmas gondolatot.és egy idő után áttépni a finish szalagot.a győztesek igazi ajándékát.
talán igen.de ha tényleg ezt akarom segítségre lesz szükségem.most azonnal.
